Ez az oldal néhány általam éredekelt témát foglal össze:
-természet
-tánc
-forma-1
-Magyar Természettudományi Múzeum
A Magyar Természettudományi Múzeum Magyarország legnagyobb természetrajzi (ásványtani, kőzettani, földtani, őslénytani, növénytani, állattani, embertani) gyűjteménye. 1802-ben Széchényi Ferenc gróf felajánlotta könyvtárát és éremgyűjteményét a nemzetnek, hogy ezzel megvesse egy közmívelődési tudományos központ, egy nemzeti könyvtár alapjait. Ebből alakult ki a későbbi Nemzeti Múzeum (és a Széchényi Könyvtár), melyen belül a gróf feleségének, Festetics Julianna grófnőnek az ásványgyűjteménye alapozta meg a későbbi természettudományi részleget. Az első őslénytani gyűjtemény Rainer főherceg ajándéka volt, mely 1811-ben érkezett, és ez évben vásárolták meg özv. Jordán Annától az első állattani gyűjteményt is. 1818-ban József nádor megvásárolta Kitaibel Pál növénygyűjteményét, ezzel megvetette a botanikai osztály alapjait. A reformkor hazafias légkörében szépen gyarapodtak a gyűjtemények, adományozás és vásárlás útján egyaránt. A szabadságharc idejére az ásvány- és kőzetgyűjtemény 13 ezer darabot, az állattani anyag több mint 35 ezer példányt számlált. A szabadságharc bukása utáni időszak nem kedvezett a nemzeti gyűjtemények gyarapításának, nagyobb tételt csak a Királyi Magyar Természettudományi Társulat gyűjteményeinek átadása jelentett 1856-ban. Ekkor a teljes múzeumi anyag a Nemzeti Múzeum épületének tízegynéhány termét foglalta el, s az ekkori szokásnak megfelelően az elhelyezés egyben a bemutatást is szolgálta, s az anyag bárki számára megtekinthető volt. A múzeum régi épülete a Baross utcában. Jelenleg itt található az Állattár sok gyűjteménye és a Főigazgatóság. Nem látogatható A Nemzeti Múzeumon belül 1870-ben elkülönült az állattári, az ásvány-őslénytári és a növénytári osztály. A természetrajzi gyűjtemények nagysága a millenniumra (1896-ra) megközelítette az 1 millió darabot. A gyűjtemények zsúfoltsága, a helyszűke elodázhatatlanná tette egyes részlegek új helyre költöztetését. Legelőször a kézműves gyűjtemény ipartörténeti és technológiai emlékeit helyezték át a József műegyetem és az iparegyesület épületeibe. Ezt követték a régiségtár egyes darabjai és a néprajzi osztály egy része, amely az 1873-ban épült, mai Iparművészeti Múzeumba került. A növénytári gyűjteményeket 1892-ben bérelt lakásokban helyezték el, majd 1905-ben az Akadémia épületében. Az Állattár és az Ásvány Őslénytár egyelőre a Nemzeti Múzeum épületében maradt, de zsúfoltsága csak alig-alig oldódott. 1902-ben már csak az állattani gyűjtemény darabszáma is megközelítette az 1 milliót. Az összes nemzeti közgyűjtemény irányítására 1922-ben létrehozták a Gyűjteményegyetemet. Végül 1933-ban az Országos Természettudományi Múzeum részleges önállóságot kapott, de még mindig a Nemzeti Múzeum keretében. Az Állattár 1926-ban végleg kinőtte helyét, és ideiglenesen (1928 nyaráig) a Szentkirályi u. 7. sz. alatti épületbe került, összecsomagolva. Az 1927-es budapesti X. Zoológiai Világkongresszusnak is köszönhető, hogy 1928-ban elnyerte máig is kitartó helyét, a Baross utcai eredetileg szintén nem múzeumi célokra épült házat. Ekkorra a rovargyűjtemény példányszáma már elérte a 3 milliót. A Nemzeti Múzeum épületéből kiköltöző Magyar Természettudományi Múzeumnak új kiállítóhelyre volt szüksége, miközben kinőtte a rendelkezésre álló raktárakat is. Egy 1994-es kormányhatározat a múzeumot a Ludovika Akadémia épületegyüttesében helyezte el. 1995 óta beköltözhetett ide az Ásvány és Kőzettár, az Embertani Tár, a Föld és Őslénytani Tár, a Könyvtár, az Állattár Madár és Emlősgyűjteménye, a Molekuláris Genetikai Laboratórium, valamint az MTA MTM Állatökológiai és Paleontológiai Kutatócsoportjai. Más gyűjtemények költöztetése még a felújítási munkák befejezésére vár. Az 1996 óta működő kiállítási épületben eredetileg a Ludovika fedett lovardája volt, majd az Alfa Mozi üzemelt benne, amely 1992-ben leégett. A Ludovika főépületét az ELTE Természettudományi Karának egyes tanszékei használták, rendkívül lepusztult állapotban. A ma már szépen felújított déli szárnyban jelenleg a Raoul Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium működik. A fedett lovarda (felújítva) és a főépület (részben felújítva) a föld alatt jelentősen kiterjesztve és összekötve ma a Természettudományi Múzeumnak ad otthont.